Így ni! Most már rend van. Kezdett az agyamra menni, hogy a fiókomban minden csúszkál össze-vissza ezért nekirontottam egy micro-kartonnak és elválasztottam a tárgyakat egymástól. Hozzáteszem, most már sokkal boldogabb vagyok. Pláne, hogy végül nem kaptam koleszt. Sokat kellett háborúznom, hogy egyáltalán reagáljanak valamit az e-mailjeimre. Viszont legalább van albérlet ahol lakhatok néhány osztálytársammal. Igazából ez nem is rossz hír, mert sokkal szívesebben élek velük, mint mondjuk kedves erdész firmákkal. Csak, hát bírni kell lóvéval. Csináltam egy A4-esnél valamivel kisebb füzetet, hogy majd jól tele írom. A leeső darab pedig pont belefér az Artpen dobozába. Úgy döntöttem az lesz a még kisebb karakter füzetem. Újfent jó hír, hogy leapadt a duzzanat a lábamról, így már tudok cipőt felvenni. Voltam orvosnál is, azt mondta csak egy béna égés volt ez, semmi komoly. Úgy várom a hétfőt mint más a karácsonyt.

Archív

Nyár van, és nyáron sok minden előkerül. Például régi melók, logók, koncepciók amiket nem akarsz kidobni, inkább felújítod vagy legalább rendszerezed őket.

Egy hasonló apró logócsomagom érkezett Bè.net-re.

Ha ráértek nézzétek meg.

Szeretek rendet tartani (a saját rendem) a munkáim közt, ezért ez a doboz szerű borítókép. Ha lesznek még ehhez hasonló gyűjtemények, ugyan ezt a matricát kapják majd, csak változó értékekkel. 

Képcsőtől a párhuzamos univerzumig

Kész vannak az illusztrációk a könyvhöz! Legalábbis mindegyikhez van már valami. És persze javításra szorulnak de az örülés a lényeg!

Fire

Szereztem egy szánalmasan nevetséges égési sérülést. Legalábbis én röhögök rajt. Az egész úgy történt, hogy tegnap olyan este hat körül, megcsillogtattam akrobatikus főzési tudásom – tudjátok az a nem tudok főzni szituáció, mindenhez egy rakás eszközt használok, semmiben nem vagyok biztos, így a végeredményben sem, és mindenhova fröcsög minden általában. Gombát sütöttem olajon, egy kis kukoricával, majd tejföllel, egy rakás fűszerrel és tésztával. Annyira nem volt sz*r. Valami rossz szokásom, vagy perverzióm, vagy csak inkább bénázás, de általában valami mindig kiszáll a serpenyőből.

Ez tegnap sem volt másképp, egy megtermett csiperke támadásba lendült és szétégette a lábfejem, majd követte egy ádáz kukorica, az a másik lábam vette célba. Egyáltalán nem tűnt komolynak a szituáció így folytattam tövább egy kis kacarászással a főzést, megkajáltam és a többi. Majd olyan nyolc körül vettem észre hogy hé ez fáj, hé ez vörös, hé ezzel mi történt? Aztán csak később jutott eszembe hogy én ezt elégettem. Ma reggelre kicsit megdagadt, és nagyon fáj úgyhogy előszedtem a doktori diplomám és szépen kikerestem mit lehet vele kezdeni. A helyzet komikussága, hogy nem tudok cipőt felvenni, és Google doktor szerint 5-7 napig nem is fogok tudni.

Aki szeretne, segíthet egy nótával. Küldjetek akármilyen zenét amiben valamilyen formában szerepel
a “fire” szó, akkor lehet hogy szerdáig sikerül “meggyógyulnom” és nem kell lemondanom veszprémi találkozásom Zsoltival, aki hazatért Hollandból!

Én kezdem: Kasabian – Fire

Egy egész hete nem írtam!

Azta mindenit nekijje. Valójában, mert nem nagyon történt semmi a napokban. Beütött a parlagfű, újra rohadt meleg van, a könyv szépen lassan készül, és ma valami megérthetetlen okból, hirtelen egyszer csak a Windows úgy döntött, – nem, most nem halt le – hogy végre engedelmeskedik, és működőképessé teszi a hálózatot. Ez kb abban merül ki, hogy tudok nyomtatni a saját gépemről, a saját szoftvereimmel és hogy eltudom lopni a képernyőm a printelős gépről, zseniális. Ez utóbbinak kb semmi értelme itthon, de legalább tudom hogy IGEN működik, nem csak kamu! Sose volt ekkora sikerélményem még a Microsofttal szemben, de hogy ne legyen teljes az örömöm lehet megnézem az összes keynote failjukat. Vagy talán nem.

Egy hét és újra visszatérhetek, az első számú kedvenc városomba. Már alig várom a mókus kereket.

Anyámnak megpróbáltam elmagyarázni, hogy a fényképezőgép, miért “csinálja ilyen sokáig a képet” amikor nincs fény. 

Nem sikerült, helyette viszont készült
egy ilyen kedves kis absztrakt éjszaka és néhány, unalmas csillagköd.

Szép nyári idő van a Marson, az AMIs csapat talált a felszínen vizet, grafitot és némi szenet. Ugyan a közelgő porvihar miatt kicsit nehezen kapnak levegőt, de üzenik a földlakóknak, hogy jól vannak.

És most, hogy kikuncogtam magam ezen, vissza valami értelmes melót csinálni, lehetne már Szeptember.

Boldog születésnapot Kovács Esztinek!

Nincs lehetetlen

	Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy nem tudok monitorról olvasni. Annyira nem, hogy mire ezt feltöltöm szinte 100% hogy találok itt is hibákat. Vagy nem. Aztán úgy folytatódott, hogy megnéztem Stephen Hawking pár filmjét, annyira lenyűgözött, hogy egyből nekiálltam e-bookok után keresgélni. Majd ráakadtam erre→ Letöltöttem és az első két sor után az mondtam, hogy baszki egy szót nem értek meg belőle, és nem azzal volt gond, hogy túl van fogalmazva. Egyszerűen olyan rémesen van tördelve, hogy az átlagosnál is jobban belefájdultak a szemeim. – Ha sokat olvasok monitoron akkor mindig szétégnek a retináim. Megpróbáltam kiásni a pdf-ből valahogy a szöveget, hogy majd gyorsan befolyatom valami dobozba, még az is jobb ennél. A következő lépést nem tudom hogy csináltam, de valahogy exportáltam egy txt-t, amiben minden sor után volt egy enter, később kitöröltettem mindet Indesignba, összesen 6235 alkalommal nyomta le az alkotó a return gombot. Nem tudom ki csinálta ezt a fájlt, de nagyon szidtam. Aztán már annyi időt öltem bele, hogy gondoltam megcsinálom könyvnek, mégis csak úgy az igazi. Tegnap délelőtt kezdtem és most ott tartok hogy a 213 oldalból, csináltam 144 oldalt, üres boxokkal ellátva az illusztrációknak. Apropó illusztrációk, hát én ezeket vissza nem rakom bele! Akkor már megcsinálom azokat is! Valami ócska szkennelt dolgok lehetnek ezek, látom a rasztereket is a képekben. Erről meg az jut eszembe, hogy nem tudok itthon nyomtatni... jó lesz így ellenőrizni. persze gyorsabb lett volna, ha keresek egy másikat...
nem ez a legrosszabb oldalpár az eredetiből
valahogy így néz majd ki
Mégjobban belegondolva, azthiszem nem is így kezdődött. Két napja láttam egy posztot a Mars roverről. Egy elég ronda háromdés modell volt valami vörös talajra fotosoppozva, de nem is ez volt a lényeg. Hanem, hogy megérkezett, és megkaptuk az első 200px x 200px-es bitmap fájlt, ami azt jelzi, hogy a talajon van. Volt hozzá egy link is. A lelkes kommentelők hada egyből belekezdett, hogy ez nem fotó. Majd a szemfülesebb észrevette a hozzátartozó linket is és folytatta a kedveskedést: “Mivan? a Názának nincs HD kamerája?” ... “Mi ez? Ez kamu! Biztos nincsenek is a Marson” stb stb. hasonló jóindulatú dolgok, persze nem értették meg, hogy az a bolygó csak néhány millió kilóméterre van és, annyira nem egyszerű nagyméretű képfájlokat visszalökni idehaza. Az meg pláne gondot okozott, hogy egészen véletlenül a “veszélykelkerülő kamera” tartalmazza a “kamera” szót. Aztán innen elnavigáltam a Nasa Marskutatós weboldalára, elég érdekes. Tudtátok, hogy gravírozott formában kijuttathatta volna akárki a nevét? A Magyarok közül, ha jól emlékszem 800 emberé ott is virít a kis lemezen. Na, ha így kezdtem volna még unalmasabb lett volna ez a poszt.

Jó reggelt

Örömködés!

Hello Richard,

We just wanted to notify you that one
of your projects was just featured on
the Behance Student Show Gallery.
Our curation team features a small numberof projects every day. With thousands of options, we only pick
a few that promote new thinking.

Congrats, and great to have you
involved in the Student Show.

Tervezőgrafikus hallgató vagyok és nem szeretem a bűnözést!

Nem akarok adót csalni, szeretnék pénzhez jutni a munkámért cserébe, de egy nyamvadt szót sem értek az egész adó rendszerből. Ki lesz az a kedves ember aki megmondja nekem, hogy érdemes-e (7-es adószám) adószámos magánszemélynek, vagy akkor már inkább magán vállalkozónak lennem. Egy szót sem értek meg a tájékoztatókból. Ami roppantul érdekel még, hogy mindkettőt elfogadják-e pl: pályázatoknál? Vagy az egyiknél seggbe rúgnak és azt mondják fapapucs. Mennyi pénz megy el ezekre a nyamvadt papírokra?!

Igazából annyira nem érheti meg a dolog, mert elég kevés olyan ajánlatot kapok amihez okvetlenül számlát kérnek, viszont ha van az tuti valami halaszthatatlanul k*vajó pályázati lehetőség amiről nem akarok lemaradni. Lehet muszáj lesz most már sorszámot tépnem az APEH váróteremben, de félek, hogy akkor se leszek okosabb. Kínkeserves hangosan gondolkodás ez.

Az első helyes megfejtő kap egy tábla milkát, vagy egy üveg Sopronit.